Bejegyzések

Kis János a társadalmi vitáról - az abortusz kapcsán

"A polgárok egy része azon a meggyőződésen van, hogy a magzat személy, s az abortusz a szándékos emberölés esetei közé tartozik. Nem kell osztani ezt a meggyőződést, hogy beláthassuk: aki hisz ebben, annak a számára erkölcsi teher, hogy olyan társadalomban kell élnie, ahol ártatlan és kiszolgáltatott emberi lényekkel szabadon végezni lehet, s adófizető polgárként esetleg még hozzá is kell járulnia ahhoz, amit közönséges gyilkosságnak tart. Mások azt tartják, hogy a magzatot, fejlődésének korai szakaszában, nem értelmes dolog személyként kezelni. Az ő szemükben az abortusz általános tiltása önkényes beavatkozás a terhes nő személyiségi jogaiba, nevezetesen abba a jogába, hogy maga döntse el, vállalni kívánja-e a terhességet. Nem kell egyetérteni a magzat státusáról alkotott nézeteikkel ahhoz, hogy beláthassuk: erkölcsi tehet jelent a számukra, ha olyan társadalomban kell élniök, ahol a nőket ilyen önkényes korlátozásnak veti alá az állam, s további súlyos teher, hogy ők maguk (vag…

Az elszabadulás teológiája

Úgy látom, megkergültek ezek a kedves katolikusok. (Tisztelet a kivételnek.)

Jó néhány kérdésben igencsak felbolydult a kaptár:
a cölibátus megtámadása (mintha ezzel megoldhatnák a - szerintem nem létező - paphiányt);a lombikbébi program kapcsán a győri megyéspüspök fikázása (pedig Veres Andrásnak az egyházi hagyomány szempontjából teljesen igaza van, hiszen a megfogant és fel nem használt, megtermékenyített petesejtek miatt egyházi tilalom alatt van maga a technológia); sFerenc pápa családi katekézise is sikerrel borzolja a kedélyeket az elváltak és újraházasodottak ügyében (itt a fő kérdés az, hogy milyen kapukat nyit meg az Egyház, ha tanítása szerint nyilvánvalóan bűnben élő embereket enged oda az Eucharisztiához). Néhány megjegyzésem:

Ad 1. A Katolikus Egyház (így nagybetűkkel!) képviseli az utolsó folytonos autoritást Európában és különösképpen Magyarországon. Persze lehet ebből is egy demokratikus gittegyletet csinálni, mert igény van rá, de nem lenne kár érte?

Ad 2. Szociológia…

Az őshagyomány nyomában

Kép
A primordiális tardíció (őshagyomány) tradicionalista szerzők alapszava. Az alábbiakban megpróbálom ennek a fogalomnak a helyét megtalálni egy gyatra "elmetérkép" segítségével. Korántsem állítom, hogy tisztában lennék az őshagyomány mibenlétével, csupán egy pillanatnyi állapotot kívánok rögzíteni, így ennek megfelelően kéretik olvasni! Bár tagadhatnám, de nem teszem: gondolatom leginkább a hamvasi gondolatokkal van fertőzve.



A tradicionalisták általában két korszakra osztják fel az emberiség történetét egy bizonyos szempontból. Az "aranykorszak", a létrontás előtti, ideális(nak mondott) korszak az archaikus ember korszaka volt. Valamiféle romlás történt azóta (Hamvas ezt elég konkrétan az i.e. 6. századra teszi, de máshol más időpontok, illetve időpontnélküliség is megjelenik), ami elvezett a jelenleg is tartó korunkba, a modern ember korába. (Megjegyzésként annyit, hogy a hindu jugák egy az egyben természetesen nem tehetők át ebbe a rendszerbe, de egyfajta romláss…

Abortusz az iszlámban

Kép
"A legtöbb tudós azon a véleményen van, hogy a százhuszadik nap után történik a léleknek a testbe való fújása. (Lábj.: A másik vélemény szerint a léleknek a testbe való fújása a negyvenedik nap után történik.) Ezért vetélés esetén, ha a magzat 4 hónapos vagy annál idősebb volt, meg kell mosdatni, halotti lepelbe kell csavarni, el kell végezni a halotti imát, muszlim temetőben kell eltemetni, nevet kell adni neki, és a nevében áldozati állatot kell vágni. (A'qíqah) A 4 hónaposnál fiatalabb magzat esetén pedig nem kell mindezt megtenni. A művi vetéléssel kapcsolatban a Vezető Tudósok Tanácsa az alábbiak szerint rendelkezik:


Az abortusz általánosságban tilos, akár fiatalabb, akár idősebb a magzat 120 napnál. Csak nyomós, a Sariával megegyező indokkal és szűk határokon belül lehet megengedni azt.Az abortusz megengedhető akkor, ha a terhesség az első szakaszban, azaz az első negyven napon belül van, és a magzat elvetetésében a Sariával megegyező érdek van, vagy az abortusz valamil…

Közéletszemérem-sértés

A vizes VB lassan elmossa az elmúlt hetek LMBTQ őrületét és a Pride-ot. Van ebben haszon is, hiszen egyrészről már nagyon unalmas volt - másrészt egy pici távolságtartással talán túl lehet lépni a "vonulgassanak otthon" vs. "hülye homofóbok" egybites vitáján. Úgyhogy, ha nem lenne áthallásos a történet, azt mondanám: érdemes lenne ezt, mint a jó lecsót újra felmelegíteni.

Mégpedig jogfilozófiai szempontból. Ugyanis itt észrevettem egy olyan megbúvó összefüggést, amit még nem láttam más által feltárni és leírni.

56 évvel ezelőtt, 1961-ben a homoszexualitást a BTK passzusaiból kivették, dekriminalizálták. Azt gondolom, hogy nem áll távol a valóságtól, ha azt mondom, hogy a jogalkotók szándéka az lehetett, hogy egy etikailag megkérdőjelezhető kérdést ne a büntető törvénykönyv szabályozzon. Azaz etikai kérdésben ne foglaljon állást a törvény.

Most viszont úgy tűnik, mintha az LMBTQ támogatóinak ilyen céljai is lennének: a homofóbiát egyfajta kirekesztésként próbálják m…

Az ÉRTÉK, amit a politika elrabolt

Kép
A monoteista kultúrákban – ide sorolva természetszerűleg a judaizmust, a kereszténységet és az iszlámot is – a legnagyobb értéket az „isten” hangsorral jelölik. Ezt a központi értéket – vagy inkább így: ÉRTÉKet! - többféle módon próbálták már meghatározni. Természetszerűleg a monoteizmus rendszerező elméi az istenségről szóló ún. katafatikus kijelentések egész sorát írták le, így: mindenható, mindenütt jelen való, stb. A pozitív kijelentések mellett a monoteizmus középponti ÉRTÉKének a leírása negatív, apofatikus is volt: leírták, hogy milyen nem az istenség. S a harmadik, talán leírhatatlan, a misztikus út, a személyi egyesülés spirituális megtapasztalásai is mind-mind erről a központi ÉRTÉKről szólnak. (A zsidó kabbala misztikája, a szúfi hagyomány, a keleti és nyugati keresztény misztika mind-mind ide sorolható.)

A nyugati történelmi helyzet (fejlődés?) abba a sajátságos zsákutcába vitte önmagát, hogy a központi ÉRTÉK értékmérője megváltozott:

ÉRTÉK: ISTEN → EMBER
A történelmi ok-o…

Kereszténység: újra vállalható?

Már a vak is láthatja: a kormány által képviselt kereszténydemokrácia véglegesen megbukott és vállalhatatlan lett.

Nem politikai hatalmából bukott meg.

És nem is gazdasági szempontból.

Erkölcsileg.

És vallásilag is.

Az elmúlt hét év kormányzása egyértelművé tette, hogy a 21. század Magyarországának keresztény politikusai csupán felhasználják ezt a vallást és az abban rejlő erőt arra, hogy saját rövidtávú céljaikat elérjék. S ezzel párhuzamosan a lehető legnagyobb károkat okoztak - nem csak az országnak, a kereszténységnek is.

A kettős mérce, a kettős szóhasználat egyrészről a fiskális javak mindenhatóságának képzetét keltették a kereszténydemokrácia értékkészleteként, másrészt belevitték az egyházakat, különösképpen a történelmi egyházakat egy olyan zsákutcába, ahonnan nem lesz könnyű kimászniuk. Mert hát gondoljunk csak bele: az átadott állami (főként szociális) feladatok nem egyházi feladatok a modern társadalomban. S az egyházak akkor fognak ebbe belerokkanni (talán nem is oly túl…